Werbőczy István emléktáblája

Verbőc

Werbőczy István emléktáblája

Nagyszőlőstől nyugatra fekszik Verbőc települése, melynek első említése 1251-ből való. A falu egykori birtokosai a Werbőczy, Újhelyi és Zowárdfy nemzetség tagjai voltak.

Itt látta meg a napvilágot 1458-ban Werbőczy István magyar jogtudós, Magyarország nádora Werbőczy Osvát és Deák Apollónia fiaként.

Felsőbb tanulmányait valószínűleg Budán, Itáliában és Bécsben folytatta. A közéleti pályán először Ugocsa vármegyében működött, ahonnan mint országgyűlési követ lépett feljebb a politikai ranglétrán. Részt vett több országos jelentőségű törvény kidolgozásában, így az 1498. évi II. Ulászló-féle nevezetes törvények megalkotásában, az 1505. évi rákosi végzések megfogalmazásában.

1517-ben királyi személynök lett. II. Lajos követeként számos európai ország uralkodóját felkereste, segítséget kérve az egyre veszélyesebb török támadások ellen. Politikai pályafutása csúcsát 1525. június 24-én érte el, amikor az országgyűlés Magyarország nádorává megválasztotta, a nagyurak azonban megbuktatták. A mohácsi vész alatt egyik felső-magyarországi várában, Dobronyán élt visszavonulva.

Szapolyai János királlyá választása után Werbőczy kancellár lett, ám a későbbiekben már nem töltött be fontos politikai szerepet. 1541-ben hunyt el Budán.

Nevét számunkra az 1517-ben latin nyelven kiadott Tripartitum, azaz Hármaskönyv című törvénykönyve tette ismertté, mely a magyar feudális szokásjogokat rendszerezte. Az első magyar fordítást Weres Balázs készítette 1565-ben.

Werbőczy szülőfalujában, Verbőcön 2007-ben állítottak emléktáblát a jogtudós tiszteletére.