Romzsa Tódor tisztelete

Kárpátalján nagy tisztelete van a munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye egykori püspökének, Boldog Romzsa Tódornak, aki 1947. november 1-jén szenvedett vértanúhalált. Halálával akkor látszólag az egyházmegye vezető nélkül maradt, valójában azonban olyan példakép került a görögkatolikusság elé, mely erőt adott a következő ötven év megpróbáltatásaihoz és a kárpátaljai görögkatolikusság fennmaradásához. Jelen korunkban is töretlen Rozsa püspök tisztelete, akiről számos intézményt neveztek el Kárpátalján, a görögkatolikus hívek pedig egyik legfőbb közbejárójuknak tekintik a Jóisten előtt.

Élettörténetét Puskás László görögkatolikus pap dolgozta fel.

Romzsa Tódor a Máramarosi vármegyéhez tartozó Nagybocskón látta meg a napvilágot 1911. április 14-én. A családja legkisebb, kilencedik gyermeke volt. Noha édesapja vasúti pályaőrként kereste a kenyerét, a család felmenői között számos görögkatolikus pap szolgált.

Tódor az elemi iskola, valamint a Huszti Állami Reálgimnázium elvégzése után 1930-ban teológus hallgatónak jelentkezett Gebé Péter (1864-1931) munkácsi görögkatolikus püspöknél, aki Rómába küldte. Így 1930-1934 között a Collegium Germanicum et Hungaricum, majd 1937-ig a Collegium Russicum hallgatója volt.

A Gregoriana Egyetemen summa cum laude eredménnyel licenciázott, ám doktorálásra már nem térhetett vissza Rómába.

1936-ban szentelte pappá az orosz Alekszandr Jevreinov a Russzikum Nagy Szent Antal templomában.

1937 júniusában tért haza Kárpátaljára. Szülőhazájáról így írt: "Szomorú kép várt engem odahaza... Ha összehasonlítjuk ezt a szegény kis Ruszt Itáliával, rettenetes lesz a különbség. A nép inkább a helyi, néha babonás szokásaihoz ragaszkodik, mintsem Egyházunk igazságaihoz. ...azt mondják, hogy a hit (a katolikus és az ortodox) ugyanaz, »csak a papok mások«. ...az emberek különösebb nehézségek nélkül elhagyják Egyházukat és átmennek az ortodoxiába, de amikor eszükbe jut, visszatérnek. ...de hála Istennek, nem mindenki ilyen. Még »sok« jó, istenszerető ember van."

Ezen az általa találóan leírt máramarosi vidéken szolgált Romzsa két éven át, majd kinevezték az ungvári papnevelő intézet lelki vezetőjévé és filozófia tanárává.

1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki. 1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspök segédpüspökévé szentelte appiai c. püspöki címmel. Jelmondata: "Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam." (Zsolt 18,2)

Egy hét múlva, 1944. október 2-án a szovjet Vörös Hadsereg elérte el Kárpátalját, melyet néhány hét alatt elfoglalt, s 1945. június 29-én a Szovjetunióhoz csatolt.

Ezzel megkezdődött a kárpátaljai görögkatolikusság kálváriája.

A szovjet hatalom a görögkatolikus egyház megszüntetésére és az ortodox egyházba való beolvasztására törekedett.

Ennek a célnak azonban útjában állt Romzsa Tódor püspök, aki elutasította a Rómával való egység megtagadását és a Pravoszláv Egyházba való áttérést. Erre szólította fel papjait és híveit is.

Magyarországra hazatérő kispapjaitól és papjaitól így búcsúzott: "Menjen. Ha Isten akarja, a határon túl talán túléli azt a nehéz próbát, ami hozzánk közeleg. De mi, itt, többségünkben, el fogunk pusztulni. Szívesen élnék száraz kenyéren és vízen egy keresztény országban, de ha nekünk ez jutott, ezt vállalom."

Szavai beigazolódtak: 1947-ben Hruscsov, az akkori Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára kérésére Sztálin engedélyezte titkos likvidálását.

Szergej Szavcsenko ukrán államvédelmi minisztert bízták meg a feladattal, aki munkácsi rendőrök egy kis csoportjával hajtatta végre a merényletet.

1947. október 26-án, Krisztus Király ünnepén Romzsa a Munkács melletti Lókára utazott, ahol részt vett a helyi templom felszentelésén. Másnap innen tartott kíséretével hazafelé, amikor a következő település, Iványi közelében a lovakocsiját egy teherautóval elgázolták. A kocsin ülő Romzsát és a társait, Bacsinszky Dánielt, Bereznay Andrást, Bugir Mihályt és Maszlej Mihályt a teherautóról lepattanó bérencek összeverték. A sofőr belehalt a sérüléseibe.

A merényletet nem tudták befejezni az arra érkező postai teherautó miatt.

A súlyosan megsérült püspököt és társait a munkácsi kórházba szállították, ahol

Alekszandr Fegyinyec műtötte meg Romzsát, akinek eltört az állkapcsa és hét foga maradt. A püspök mellett Teofila Szent Bazil rendi nővér őrködött, ám néhány nappal a támadás után egy ürüggyel kicsalták a szobából, s a takarítónőnek öltözött ügynök kuráre-injekcióval megmérgezte Romzsát.

Halála 1947. november 1-jére virradó éjszaka állt be. Három nap múlva, az ungvári görögkatolikus katedrális kriptájában helyezték örök nyugalomra Romzsa Tódort.

Vértanúsága után két évvel, 1949-ben hivatalosan is megszüntették a görögkatolikus egyházat, mely a következő ötven évben illegálisan működött. Azokat a papokat, akik nem álltak át a pravoszláv egyházba, koncepciós perekben elítélték és a Gulágra vitték. A hitvallók egy része sohasem tért haza. Akik itthon maradtak vagy túlélték a fogságot, titokban végezték papi tevékenységüket, így fenntartva a kárpátaljai görögkatolikusságot.

Fél évszázaddal később, 1989-ben legalizálták a görögkatolikus egyház működését. Néhány év múlva, 1998. június 3-án Puskás László görögkatolikus pap találta meg Romzsa ereklyéit az ungvári székesegyház szétrombolt kriptájában. A maradványokat a budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézetében azonosították, majd 2003. június 26-28-án szállították haza Ungvárra, ahol a székesegyház mellékoltárában helyezték el. Romzsáról 1997-ben Puskás László készített mozaikot ungvári székesegyház homlokzatára, melyet egészen a püspök 2001-es boldoggá avatásáig letakartak.

Huszonnyolc görögkatolikus vértanú társával együtt II. János Pál pápa 2001. június 27-én Ukrajnában, Lvivben avatta boldoggá Romzsa Tódort.

Emlékezete töretlen.

Puskás László Romzsa Tódor püspök élete és halála címmel írta meg a vértanú püspök életét, akinek nevét az ungvári papnevelő intézet is felvette.

Ma nemcsak Kárpátalján, hanem Magyarország-szerte számos templomban található meg Romzsa ikonja, s több intézmény, köztük az Ungvári Teológiai Akadémia és a szegedi Görögkatolikus Diákotthon is viseli a nevét. Emellett drámában, misztériumjátékban is feldolgozták az életét.

Végzetül idézzük őt magát: "Ha a kegyetlen erőszak ellen már nem tudjátok megtartani templomotokat és azt elveszik, ne legyetek kishitűek. Minden egyes tiszta hivő lélek a »Magasságos temploma«, otthon imádkozzatok ezután hozzátartozóitokkal, és sohase hagyjátok el az igaz hitet."