Református templom

Nagyszőlőstől 24 km-re északkeletre, a Nagy-ág és a Husztica patak tiszai torkolatánál épült fel Huszt, melynek első említése 1329-ből.

A helyi lakosság egy része 1524-ben áttért a református hitre, ekkor került az addigi katolikus használatú középkori eredetű templom a református közösség tulajdonába. A templomot az 1594-es tatár betörés idején 4 méter magas, vastag, erős bástyafallal vették körül, melyen két helyen félkörív záródású kapukat nyitottak.

Az Árpádházi Szent Erzsébet tiszteletére emelt istenházán román és gótikus elemek egyaránt előfordulnak az épületen. Hajója és nyolcszög alakú, öt oldalával záródó, bordás keresztboltozatú szentélye egy időben, a XIV. század során keletkezett. A sekrestye utólagos toldás, de nyíláskeretei alapján az is a középkorból származik. A hajó és a szentély között csúcsíves diadalív áll. A templom déli falában két csúcsíves ablak és egy ugyancsak csúcsíves kapu látható.

Az évszázadok alatt a templomot többször is átépítették és felújították. 1644-ben I. Rákóczi György fejedelem, 1661-ben Kemény Jánosné Lónyai Anna, 1670-ben pedig Apafi Mihály erdélyi fejedelem támogatta a templom megújulását.

Karzata és szószéke valószínűleg a XVIII. századból való A szószék felett álló hangvető ugyancsak a XVIII. századból származik. A karzaton a református templom legendás hírű lelkészének, Huszti Lovász Tamásnak a családi címere látható.

A templom négyzet alakú harangtornya a XV. században épült, a XIX. század végéig négy fiatornyos, csúcsos sisakja volt. A torony nyugati falában körteprofilokkal gazdagon díszített gótikus főkapu áll.

Két harang lakik a toronyban, az egyiket 1587-ben, a másikat 1683-ban öntötték.

A templom értékes XV. század eleji falképeket őriz, melyeket a reformáció kezdetét lemeszeltek, am már csak töredékeik láthatóak. Sztehlo Ottó műtörténész 1888-ban lerajzolta a freskókat. Az északi falon, a diadalívnél Szent Ilona-ábrázolást látunk. A középső képmezőben a magyar királyszenteket, Szent Lászlót, Szent Istvánt és Szent Imrét jelenítették meg. A nyugat felőli képmezőben erősen töredékesen kivehető két figura, az egyik egy imára kulcsolt kezű nőalak. A hajó nyugati falán egy különleges, a sebeit mutató, teljes alakos Fájdalmas Krisztus-ábrázolás található.

A templom úrvacsorai edényei között egy Augsburgból való kelyhet, egy 1640-ből származó kelyhet találhatunk, melyet a hozzá tartozó tállal együtt Bethlen István ajándékozott a templomnak. Egyik ónkannája 1672-ből, egyik tálja 1692-ből származik.