Református templom

A Beregszászi járásban, Beregszásztól alig 13 kilométerre, a Borzsa folyó jobb partján fekszik Bene települése. A falu gyöngyszeme az XIV. századi, katolikus eredetű templom, mely a község keleti végében, közvetlenül a Borzsa töltése mellett áll.

Az okiratok szerint 1354-ben épült. A benei hívek igen hamar átvették a reformáció tanait, 1595-ben már virágzó egyházközség működött a faluban, s a templom az ő használatukba került.

A történelem során a tatár és a lengyel hadak is kárt tettek az épületben. Ez utóbbi támadás következtében az eredetileg fazsindelyes tornya 1670-ben beomlott, ezért azt kicserélték. Amikor 1782-ben tűzvész tombolt Benében, a templom festett famennyezete megrongálódott, ám azt csak a19. században újították fel.

A templom keletelt, szentélye a nyolcszög három oldalával záródó, hat méter belső szélességű. Keleti és déli oldalain egy-egy csúcsívben záródó ablak található. Egykor sekrestyéje is volt, ám azt a református hitre téréskor lebontották.

A hajó 8×16 méter belméretű, téglalap alaprajzú. Déli oldalán csúcsíves, ám egykor kétosztatú és mérműves ablakok láthatók. Az ablakok kőszerkezeteit 1906-ban részben visszabontották, bélletköveit elvakolták. A két középkori kapuja - a déli és a nyugati - is csúcsívvel záródik.

A háromszintes homlokzatú, támpillérekkel megerősített nyugati fekvésű tornyot valószínűleg később építették a templomhoz. A torony alsó oldalai egyenes záródásúak, a legfelső szint nyugati és déli ablakai csúcsívesek, az északi körablak négykaréjos, egy tömbből faragott.

Valaha a templom falait freskók borították, ám azokat lemeszelték.

Lehoczky Tivadar így ír a templomról: "A csúcsívű diadalív északi falán a Madonna képe látszik, ki ölében a holt Megváltót tartja. Kár, hogy a kegyetlenség ezen a mészréteg alól feltűnt régi faliképet sárral bemázolá; hajdan a templom nemcsak belül, hanem kívülről is festve volt. A ledöntött sekrestyének alapfalai még látszanak a templom északi oldalán, melyen ablakok nincsenek, míg a keleti és déli keskeny nyílások csak gyéren hintenek fényt abba. A templom falai erős támokkal vannak ellátva s e szerint hajdan a templom hajója is boltozattal volt fedve; az eresztély alatti párkány kőválasztékait vörös és fekete színnel festették le. A hajó famennyezetének egyik elkorhadt gerendájáról leolvastam, hogy a templomot 1670-ben, tehát 14 évvel a lengyel dúlás után, Maróthy György földesúr idejében kijavították."

A templomban értékes kegytárgyakat is őriztek. Ezek közé tartozik a reformáció előtti korból származó arannyal futtatott, talpas ezüst ostyatartó (cibórium), melynek fogójánál a 12 apostol volt látható tiszta aranyból hat fülkeszerű mélyedésbe öntve. Egy másik ezüst kehely is volt itt szintén arannyal futtatva és sodronyszerű díszítménnyel ékesítve a következő felirattal: Wenn ich dich habe, mein Gott allein: so khann bei mir kein Mangel sein I. 5. 1591. ("Amikor enyém vagy egyedülvaló én Istenem, akkor semmiben szükséget nem szenvedhetek. 1591. I. 5.").

Két harang szolgálja a közösséget: a 60 kilogrammos kis harang Pogány Ferenc és neje Budai Franciska ajándéka 1814-ből, a 200 kilogrammos nagy harangot Pum József és neje Illésy Mária öntette 1924-ben. Ugyancsak a Pum család építette 1913-ban a karzatot és ajándékozta az egyháznak a harmóniumot.

A 350 férőhelyes templomot a hívek egyszerű barokk népies bútorral rendezték be, a hajó északi oldalára négyszög alaprajzú, gyönyörűen díszített szószéket emeltek.

A hadak pusztítása mellett a Borzsa áradásai sem kímélték az épületet: 1998-ban és 2001-ben is kár érte a templomot.

Felújítását a Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Teleki László Alapítvány támogatta. Nekik köszönhetően az épületet nedvességtelenítették, belül fehérre meszelték, a mennyezet maradt a régi. Megemelték a tetőzetet az eredeti magasságra, zsindellyel fedték be, úgyszintén a tornyot is, amely várbástyára emlékeztető szoknyás széket és magasba ívelő karcsú csúcsot kapott négy apró fiatoronnyal.