Petőfi emléktábla
Petőfi Sándor 1847-ben, útban menyasszonyához Erdődre, Kárpátalja vidékét is bejárta. Útja során eljutott a Bereg vármegyéhez tartozó Badalóba is. A Kerényi Frigyeshez írt levelében így írt erről:
"Folyó hó 13-án indultam Beregszászról oly rossz lovakon, amilyeneken nem jártam ide utamban... Badaló mellett, Bereg és Szatmár megye közt jöttem át a Tiszán, a szép Tiszán. Úgy szeretem ezt a folyót! Talán azért, mert tetőtül talpig magyar: hazánkban születik és hazánkban hal meg, és éppen az alföldön vándorol keresztül, az én kedves alföldemen."
A badalóiak úgy tartják, hogy mielőtt a költő továbbindult, a templom mellett egy kis időre megpihent.
A Kárpátaljai Magyar Faluszövetség a szabadságharc költője előtt emléktáblával tisztelgett, melyet a badalói református templom falán helyeztek el 1938-ban.
Ennek szövege:
A Szatmár megyei Erdődre menyasszonyához utaztában e szent falak tövében haladt el 1847. július 17-én PETŐFI SÁNDOR a magyar nemzet világhíres dalnoka és a szabadság hősi halált halt apostola. Emlékét az idők végeztéig megőrzik a dalaira dobbanó magyar szívek. E táblát a szebb magyar jövőért Petőfi szellemében dolgozó Kárpátaljai Magyar Faluszövetség állította 1938 nyarán.
Az emléktábla szövegébe apró hiba csúszott. A költő ugyanis Úti levelei tanúsága szerint nem július 17-én, hanem 13-án járt Badalón.