Munkácsi vár

Kárpátalja egyik legfőbb szimbóluma a munkácsi vár, mely végigkísérte a magyar nép történetét a kezdetektől napjainkig. Minden korszak otthagyta a névjegyét a Munkács felett emelkedő erődön. A közel 14000 négyzetméteres vár tárlatait bejárva bepillantást nyerhetünk a középkori várak mindennapjaiba; megismerkedhetünk a Rákóczi-család és a szabadságharc történetével; a rabként a várban sínylődő nyelvújító Kazinczy életével; a hős Zrínyi Ilona tetteivel; a vidék néprajzával; a kápolnával és a kínzókamrával...

A vár keletkezésének pontos idejét ugyan nem ismerjük, de a feltárások szerint már a bronz- és vaskorszakban földvár állt a mai vár helyén. A honfoglaláskor pedig cölöpökből emelt erődítmény állt a mai várhegy csúcsán. Számos krónika, legenda kering arról, hogy honfoglaló elődeink építettek itt várat, de erre nincs bizonyíték. Ami biztos, hogy Szent István majd Szent László király is megerősítette a már itt lévő erődöt. Ennek köszönhetően sem a besenyők 1086-ban, sem a tatárok 119-0-ben majd 1241-ben nem tudták elfoglalni azt. A tatárjárás után hazatérő IV. Béla király rendelte el a kővárak építését Magyarországon. Ekkor kezdődik a mai kővár története, melyet az évszázadok során számtalanszor átépítettek, kibővítettek, átalakítottak. Károly Róbert uralkodása alatt (1308-1342) olasz mesterek dolgoztak a vár megerősítésén, majd Nagy Lajos (1342-1382) király folytatta a munkálatokat.

A vár kiállta a próbát: 1352-ben sikerült visszaverni a betörő tatárokat.

Az erőd történetében jelentős szerepet játszott a Korjatovics Tódor litván herceg, aki a 1396-ban kapta meg rokonától, Luxemburgi Zsigmond magyar királytól a vár birtoklásának jogát. Az ő idejében is jelentős fejlesztéseket hajtott végre az erődön: a vár lábánál széles árkot ástak és vízzel töltötték meg, a vár felé eső partján tölgyfa palánkot építettek. Innen ered a vár másik neve: "Palánk".

Az ezt követő időkben számos ura volt az erődnek: 1423-tól Brankovics György rác despota birtokolta, 1439-től Palóczy László, majd 1445-ben Hunyadi János kormányzó lett a vár ura. Halála után, 1456-ban özvegye, Szilágyi Erzsébet lett a vár úrnője. Később Mátyás király, majd Corvin János birtokában volt.

Munkács népe aktívan részt vett Dózsa György 1514. évi parasztlázadásában. A felkelők rohammal elfoglalták a munkácsi, a huszti és a királyházai várakat.

A munkácsi vár és domíniuma 1514-ben a magyar korona tulajdonává vált és tulajdonjoga királyról királyra szállt. A vár a parasztháború során súlyos károkat szenvedett. Javításához II. Lajos (1516-1526) nagy erőkkel látott hozzá, azonban teljesen rendbe hozni akkor nem sikerült. 1527-ben a vár még II. Lajos özvegye, Mária királyné birtokában volt, de 1528-ban Szapolyai János elfoglalta azt, majd egy év múlva Báthori István nádorral más várakkal kicserélte.

Báthory István építette fel a felső vár gyűrű alakú bástyáját és 14 méter magas figyelőtornyát, 1537-ben azonban I. Ferdinánd ostrom alá vette, majd elfoglalta a várat.

1541 után a vár Szapolyai János fiáé, János Zsigmondé lett, a valóságban azonban helyette édesanyja, Izabella királyné kormányzott. A vár tulajdonképpen csak Izabella halála után került 19 éves fia tulajdonába, aki 1567-ig birtokolta.

1560-ban I. Ferdinánd császár a várat Dobó Istvánnak adományozta, de mivel az éppen az ellenség kezén volt, Dobó nem vehette át az adományt. 1567-ben a császári csapatok elfoglalták a várat. 1573-ban II. Miksa császár Mágócsy Gáspárnak zálogosította el. Ekkor nősült be Rákóczi Zsigmond a Mágócsi családba, és így jutott a vár később a Rákóczi-család birtokába. 1611-ben Eszterházy Miklós tulajdonába került.

1625-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 300 000 forintért megvásárolta a várat és domíniumát. 1629-ben Balling János várkapitány javítatta a várat, melynek középső udvarán új épületet emelt. Az ekkor készült emléktáblát a vár 1857-es átalakításakor találták meg.

A várnak Bethlen idejében ekkor 14 bástyája volt. Felső részében állt a várpalota, amelyhez kőből rakott széles lépcsősor vezetett. Bethlen Gábor halála (1629) után a vár tulajdonjoga feleségére, Brandenburgi Katalinra szállt, akitől 1635-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem szerezte meg az erődöt. A fejedelem itt rendezte be udvarát, és fogadta a francia, lengyel, svéd követeket, akikkel sikeres tárgyalásokat folytatott. Halála után felesége, Lorántffy Zsuzsanna birtokába jutott, aki 1657-ben francia építészek segítségével tovább alakította az erődöt.

Lorántffy Zsuzsanna halála után fia, II. Rákóczi György lett a vár ura. Az ellene folytatott lengyel bosszúhadjárat alatt a katonák Munkács várát is ostromolták, de elfoglalni nem tudták.

II. Rákóczi György halála után felesége, Báthory Zsófia és fia, I. Rákóczi Ferenc költöztek be a várba. I. Rákóczi Ferenc feleségül vette Zrínyi Ilonát, a horvát bán leányát. Házasságukból született II. Rákóczi Ferenc.

I. Rákóczi Ferenc halála után Zrínyi Ilona két gyermekével, Ferenccel és Juliannával a munkácsi várban maradt. Később, 1682-ben itt kötött házasságot Zrínyi Ilona és Thököly Imre. Thököly kijavíttatta a várat, megerősíttette falait, sáncait, gazdag udvart tartott benne.

Miután Thököly osztrák császár elleni tervei nem sikerültek, s török fogságba került, Zrínyi Ilona ismét magára maradt két gyermekével a várban, melyet 1685-1688 között védett a osztrák császári csapatokkal szemben. Végül Zrínyi Ilona kénytelen volt tárgyalásokba bocsátkozni az ostromlókkal a vár feladásáról. 1688. január 15-én írta alá az erről szóló megállapodást, és két nap múlva I. Lipót császár csapatai Antonio Caraffa vezetésével bevonultak a várba. Zrínyi Ilonát Bécsbe vitték, kolostorba zárták, gyermekeit osztrák líceumokba adták.

I. Lipót utasítást adott a vár megerősítésére, aminek következtében az bevehetetlen erőddé vált.

A munkácsi vár fontos szerepet játszott II. Rákóczi Ferenc szabadságharcában is. A fejedelem 1703. június 16-án a Vereckei-hágón át érkezett Lengyelországból Magyarországra. Csapatai 1703. június 24-én foglalták el Munkácsot, a várat azonban csak hosszas küzdelem után, 1704. február 16-án tudták a kuruc csapatok bevenni.

Rákóczi gyakran tartózkodott az erődben, innen irányította szabadságharcot, itt fogadta a külföldi követeket. Demoiseaux brigadéros hadmérnök tervei alapján 1705-ben hozzáláttak a vár megerősítéséhez. A munkálatok öt évet vettek igénybe.

A szabadságharc leverését követően a munkácsi vár III. Károly király birtokába jutott. Fokozatosan elvesztette stratégiai jelentőségét, építményeit főleg hadi szertárnak használták. 1782-ben börtönné alakították át. Itt raboskodott többek között Kazinczy Ferenc magyar író, nyelvújító is egy éven át.

Napóleon elől menekítve, 1805. december 11-től 1806. március 10-ig itt őrizték a Szent Koronát.

A vár történetének fekete napja volt 1834. július 27, amikor egy gyertyától meggyulladt a várban egy függöny, s olyan hatalmas tűzvész keletkezett, amely csaknem egy hétig tartott. A vár valamennyi faépítménye leégett. A tűzvész után újjáépítették, épületeit zsindely helyett cseréppel fedték. Ebben az állapotban maradt fenn napjainkig.

1847. július 11-én Petőfi Sándor is ellátogatott a várba, az eseményt emléktábla őrzi.

1848. március 15-e után a munkácsiak kinyitották a várbörtön kazamatáit, szabadon engedték a rabokat. Ennek emlékére a felső vár félköríves bástyájánál egy hársfát ültettek, melyet később a Szabadság Fájának neveztek el. A fát 1960. július 21-én egy vihar kidöntötte.

A szabadságharc leverése után a vár ismét börtönként működött. Ez a funkciója az 1896-os millennium alkalmával szűnt meg. Ekkor került a vár északkeleti Hajdú-bástyájára a millenniumi emlékmű, mely egy 33 méter magas emlékoszlop volt, tetején kiterjesztett szárnyú, csőrében kardot tartó bronz turulmadárral. 1924. december 17-én a csehszlovák hatóságok eltávolították a turulmadarat és lebontották az emlékoszlopot is. 1945-ben a turult a Vörös Hadsereg beolvasztatta és a frigyesdombi vasgyárban vörös csillagokat öntöttek belőle, ezeket szovjet emlékművek tetején helyezték el. 2008 márciusában a szobrot visszaállították.

Az egykori erőd 1896 után a Bereg vármegyei pénzügyőrség fenntartása alá került, de megfelelő anyagiak hiányában pusztulásnak indult. Az első világháború után a várat először a csehszlovák hadsereg használta, majd az 1938-as visszacsatolás után a magyar honvédség kaszárnyája működött benne. 1945-től a szovjet néphadsereg laktanyája volt. 1962-től 1973-ig az 1. sz. Ipari Szakközépiskola mezőgazdasági gépkezelők képzésére használta.

1970-ben a Munkácsi Várban megalakult a Kárpátaljai Helyismereti Múzeum, majd 1989-ben a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata létrehozta a Munkácsi Történeti Múzeumot. 1992-től a vár Munkács város önkormányzatának tulajdonában van.

A vár számos látnivalót tartogat az odalátogatók számára. Az alsó várban a kelta férfi szobra, valamint Zrínyi Ilona és Thököly Imre miniszobra fogadja az érkezőket. A középső vár Rákóczi terén álló háromszintes épületben megtekinthető a kínzókamra. A felső várban Petőfi Sándor mellszobra, Korjatovics Tódor egészalakos bronzszobra, a 80 méteres mélységű kút nyújt látnivalót. A vár kápolnája is berendezett, ikonkiállítás tekinthető meg benne. A mellette lévő téren Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc szobra (Matl Péter alkotása) áll.

Szintén a felső várban kapott helyet a Kazinczy-emlékszoba, a Rákóczi-termek. A vár északkeleti szegletében található az új Turul-emlékmű, valamint a történelmi múzeum.

Forrás: Kovács Sándor. Bús düledékeiden... Kárpátalja középkori várépítészeti emlékei. Minerva Műhely, 2004

Kárpátalja magyar szemmel. Útikönyv, szerk: dr. Tarpai József, Shark Kft. Beregszász-Ungvár, 2021