Makkosjánosi református templom

Református templom

A helyi református gyülekezet első említése 1576-ból való. Az új hitre tért hívek a korábbi, 1321-ből származó, Szent Erzsébet tiszteletére felszentelt római katolikus templomot vették birtokba. Az épületet 1744-ben, 1746-ban, 1779-ben és 1799-ben is átépítették és felújították, így nyerte el ma látható formáját.

Lehoczky Tivadar így ír róla:

"A reformátusok 1595-ben már anyaegyházat képeztek, melynek Balazsér fiókja volt; az általok elfoglalt s maiglan használt egykori rk. kőtemplom a IV. században e tájon divott csúcsíves építmény, keletelt, egyhajós, 46 lábnyi hosszú és 30 lábnyi széles, mig az egyenes záradéku jóval kisebb szentély csak 18 hosszú és 13 széles; csucsives szük ablakokkal csupán a déli és keleti oldalról van ellátva [...] az egyháznak 1631. évből külön pecsétje van. Egyik az ur asztalához való tányérján ez van írva: »Instrumentum Ecelae János ianae sacrum Anno 1638«; egy ónkannán pedig ez: »Vasecelae Jánosianae Sacrum Anno 1638.« Egy arany és ezüst virágokkal varrott gyolcs kondó ily hímzett iratot visel; »Faládi Judit adománya 1664.« Egy más régi tányérra e betük irvák: »G. V. B.« Egyik poharat 1683. Andor Jánosné csináltatta."

A templom néhány eleme még ma is tükrözi középkori gótikus eredetét. Szentélye dongaboltozatos, keleti és déli falaiban keskeny, résszerű, félköríves záródású ablakok vannak. A templomhajótól sima csúcsíves diadalív választja el a szentélyt. A soknégyszög alakú hajó déli falában csúcsíves kapu és két gótikus, XIV. századi kőrácsos ablak látható. A nyugati kapu körtetagokkal és hornyokkal gazdagon tagolt. A nyugati kapu elé a XX. század elején kétszintes tornyot emeltek.

A templomtoronyban két harang lakik: Az egyiket 1870-ben öntötték László Lajos és Ferenc kisgejőci műhelyében, a másikat Egry Ferenc készítette Kisgejőcön 1924-ben.

A templom belső berendezése faragott.