Karácsfalvi görögkatolikus templom

A Karácsfalvi Görögkatolikus Egyházközség a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye egyik legősibb közössége. Az 1899-1915 között megjelent sematizmusok szerint 1693-ban lett anyaegyházközség.

Az 1747-es és az 1792-es összeírás szerint önálló egyházközség volt.

1806-os összeírástól azonban 2002-ig filiaként említik. Időszakosan Tiszaújlak (1806-1837, 1872-1847) és Tiszaújhely (1847-1868) fiókegyháza volt.

Kegyura 1747-ben az Újhelyi család. 1747-ben tíz görögkatolikus család élt Karácsfalván. 1792-ben 195 görögkatolikus, 1847-ben 348, 1915-ben 384 a görögkatolikus hívek száma. Az Munkácsi Egyházmegye eltörlése előtt, 1947-ben 440 híve, jelenleg pedig 350 híve van az egyházközségnek. Az egyházközség szülötte Sztojka Sándor munkácsi görögkatolikus püspök, aki 1933-1942 között volt az egyházmegye főpásztora. 2003-tól az egyházközség területén működik a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceum.

A karácsfalviak temploma az 1747-es sematizmus szerint "közepes fatemplom". Ezt a templomot használják a XIX. század közepéig. 1859-ben írnak először kőtemplomot az egyházközségben. A templom akkor torony nélkül készült el, melyet utólag, az 1940-es években építettek hozzá.

A templomot Szent Mihály főangyal és a többi égi Erő tiszteletére szentelték fel.

1949-1989 között a templomot nem zárták be, a falu ortodox egyházközségként működött. A rendszerváltás után kapta vissza a görögkatolikus közösség, mely azóta többször is felújította.

Forrás: Marosi István: Görögkatolikus magyarok Kárpátalján Közösségek és templomok, Szent Miklós Egyesület, 2014