Emlékpark
A 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa 1944. november 12-én kiadott 0036-os számú rendelete szerint Kárpátalján minden 18 és 50 év közötti hadköteles magyar és német férfit fogolytáborba kellett szállítani.
Ennek érdekében november 13-án elrendelték, hogy az érintettek jelentkezzenek a legközelebbi városparancsnokságon. Ott a szovjet hatóságok "kis munkáról", azaz "malenykij robot"-ról beszéltek nekik, abban a téves elképzelésben ringatva őket, hogy a háborút követő helyreállítási munkákban fognak részt venni, s három nap múlva hazatérhetnek. A behívottak így készültek, s csak kevés élelmiszert és ruházatot vittek magukkal.
Az összegyűjtött férfiakat november 18-án gyalog indították el a fogolytáborokba, Perecsbe, Husztra és Szolyvára.
Szolyván az 1940-ben felállított lovastüzér tábort alakították át fogolytáborrá, ami 1944. november 18. és 1945. április 1. között működött.
A tábor közel féléves fennálása alatt közel 40000 főt fogadott be. Az embertelen körülmények (az élelmiszerhiány, a járványok, a megfelelő kórházi kezelés hiánya) miatt naponta százával haltak meg a foglyok, az elhunytak száma 25000 főre tehető. Akik életben maradtak, azokat vonattal Szamborba, az elosztólágerbe szállították, onnan pedig a sztálini munkatáborokba kerültek, ahonnan sokan soha nem tértek haza.
A hazatérteket a szovjet hatalom továbbra is megbélyegezte. Nem kaptak megfeleő munkahelyet, gyermekeik nem tanulhattak tovább az egyetemeken. A szabadultak zöme sohasem beszélt a megpróbáltatásairól, vagy csak a szűk család tudta, hogy mi történt 1944/1945-ben.
A Szovjetunió széthullását követően kezték el kutatni a málenykij robot és az elhurcolások történetét.
Az első, ebben a témában megrendezett konferenciát 1989. november 18-án tartották meg Beregszászban Fodó Sándor elnökletével. Itt döntöttek arról, hogy a magyarlakta településeken, továbbá a szolyvai fogolytábor területén emlékművet kell állítani az áldozatok emlékére.
Miután a szolyvai hatóság engedélyt adott az egykori láger területén emlékpark felállítására, gyűjtést szerveztek a terv megvalósítására.
1990. november 24-én tették le az emlékpark emlékközvét a KMKSZ elnökségének szervezésében. Az emlékmű tervét Asztalos Éva ungvári építész készítette el.
1994. július 9-én megalakult a Szolyvai Emlékparkbizottság.
1994. november 27-én avatták fel a parkot, s azon belül a Siratófalat, mely előtt hat körlépcsőzet található, ami Dante purgatóriumát jelképezi. A legfelső kör nyílt teret, emelvényt képez, sugara 6 méter, magassága 90 cm.
A következő években folytatódott az emlékpark építése. 1995. november 19-én avatták fel az obeliszket, az emlékpark újabb részét. 2004. november 20-án, az elhurcolás 60. évfordulóján gyászszertartás keretében tették fel a Siratófalra annak a 126 magyarlakta településnek az emléktábláját, mely az addig felkutattott 5500 áldozat nevét tartalmazza.
2008 november 22-én felszentelték a parkban a Mártírok Kápolnáját és a benne elhelyezett lélekharangot (ez utóbbi Vásárosnamény ajándéka).
2009 novemberében a Siratófalon elhelyezték az egykori Bereg vármegye mai magyarországi területéről, Ung vármegye ma Szlovákiához, valamint Ugocsa vármegye ma Romániához tartozó területeiről a szolyvai gyűjtőtáborba hurcoltak nevét tartalmazó márványtáblákat.
2014-ben felavatták a parkban Raul Wallenberg svéd diplomata domborművét, aki a II. világháború alatt zsidók ezreit mentette meg a haláltól. A mű Mihajlo Kolodkó alkotása.
A Szolyvai Emlékpark szabadon látogatható.